A cukormentes házi csoki projekt...

Egy paleo-s blogon láttam meg a szemet-szájat gyönyörködtető házi csoki receptjét. Igaz, ott mézzel készült, de úgy gondoltam, ezt simán ki tudom küszöbölni. A képen olyan szép volt a sötét csoki, az aranyló sárgabarack és a harsogóan zöld pisztácia, hogy azonnal ki akartam próbálni diabetikus változatban. 

Az első nehézség a sótlan pisztácia beszerzése volt. Jó néhány közértet és áruházat felforgattam, de mindenhol csak és kizárólag a sós verzió volt kapható. A végén szemtelenül drágán, de sikerült beszereznem egy harminc dekás zacskóval. Úgy vittem haza, mintha arany volna benne. (Az ára is erre utalt) ... Aztán hatalmas lelkesedéssel nekiálltam. Az első kört nyírfacukor porral készítettem. Jól oldódott, a kakaó is csodálatosan olvadt bele a masszába (juhúúúúúúúúúú, célegyenesben vagyok! ), aztán adtam hozzá egy löttyintésnyi vanília kivonatot. Nem tudom, hogy az alkohol tartalma miatt vagy azért, mert a csoki nem szereti a folyadékot, de radikális változásokon ment keresztül a dolog: a csokis része összeállt egy kemény gombóccá, amit a habverőről sem nagyon lehetett leimádkozni, a többi meg csak úgy folydogált körülötte színtelenül. Repült az egész a kukába :-( Jöttem-mentem, dúltam-fúltam. Aztán nekiveselkedtem megint. Most vanília kivonat nélkül. Így már elkerültem az előbbi katasztrófát. És elkészült az első tábla csokim! :-) Egész mogyorós, mert imádom.

Még langyosan eltüntettünk belőle egy csíkot, és nyugtáztuk, hogy megérte a fáradozást. Nem bírtam ki, jött a második kísérlet, most eritrittel. Így, hogy nem engedtem a közelébe a vanília kivonatot, a dolgok most is nagyszerűen alakultak. A csoki gyönyörű, selymesen és sötétbarnán folyik, mehet a formába. A tetejére szórtam az aszalt sárgabarackot és a felaprított pisztáciát, mehetett dermedni. Juhhéjj! Csokimanufaktúrát nyitok, bonbont gyártok, lesznek szép gasztroajándékok belőle. És jöhet a mangós, a kókuszos, a mandulás, és a társai...

Tartott ez a lelkesedés egészen addig, amíg odáig nem jutottam a fotózással, hogy fel kellene darabolni őket. A gyönyörűséges cukormentes csokik ugyanis olyan kemények lettek, hogy a mogyoró is puhának tűnt mellette. Sajnos a két kedvenc édesítőm; a nyírfacukor és az eritrit szépen oldódik ugyan, de kőkeményre köt. Így a csoki projekthez más résztvevőt kell keresnem. És van is még egy ötletem. Ki is fogom próbálni. Most már csak azért is!!! De egy kicsit szüneteltetem a dolgot, mert ha még egyszer kudarcot vallok zsinórban, akkor kizárom magam a konyhából! :-(

Úgyhogy legyetek türelemmel, ha sikerült kikísérleteznem a megfelelő receptúrát, azonnal hozom.